CreativeDreamer

Egy hétköznapi lány,nem hétköznapi gondolatai egy csipetnyi fantáziával,szeszéllyel és szarkazmussal...

Miről is szól ez az egész?

"Amikor az embernek van egy kis szabadideje,elgondolkodik.Lehet az egy szituáció,de akár egy érzés is.Lényegtelen.A fontos az,szavakba tudja-e önteni.Tud-e találni egy pillanatot,amikor megáll és megéli azt,amiben éppen jelen van.Képes-e arra,hogy megragadja,elraktározza azt,hogy később újra részévé tudjon válni.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni..."

Feedek
Megosztás

Utolsó nap a suliban...szóval,milyen is volt?

Igazából az utolsó pár napom nem állt másból,csak idegeskedésből.Csak a szokásos.Igaz,nem sulis szempontból,de az is benne volt a pakliban.Ám,csak annyival,hogy készültem a "Kedvenc" tanár bácsimnak valamivel,ami szerencsére teljesen jól sült el,úgyhogy nincs semmi okom panaszra.Szerintem egy életre kőbevéstem nála a nevem és a jellemem is.Ilyen diákja száz százalék,hogy nem eddig soha.
Annyi volt az utolsó nap,hogy a bizonyítványosztás miatt berendelt minket délután.De össze-vissza potyadoztunk be,szóval mentem én először,aztán utánam mindenki.Később természetesen kiderült,hogy mindenki őt keresi...rajtam keresztül.Ezen akkorát néztem...
Velem is csak egy csajszi érkezett majdnem egyidőben.Vele beszélgettem egy röpke negyed órát se,mert rögtön megérkezett a tanárunk.A suliban még érettségi zajlott - vagy valami olyasmi,meg értekezlet,úgyhogy rendesen volt dolga.Mondjuk,nem meglepő módon ő állandóan siet,így alig lehet elcsípni pár percre.Valahogy nekem mindig sikerül(t) az eddigi év alatt.Elhatároztam,hogy addig nem hagyom békén,még meg nem hallgat.Odaadta a bizonyítványokat.Azokkal nem volt gond,csak utána kezdtem parázni,hogyan maradok vele úgy kettesben,hogy én is oda tudjam adni,amit akarok.Meglepően jól rögtönöztem,úgyhogy sikerült is teljesítenem a "küldetés"-em.Teljesen le volt döbbenve.Ezen abszolút nem csodálkoztam,igazából pont,hogy rá akartam hozni egy kicsit a frászt.De rendkívül örült az évvégi ajándékomnak,én meg neki örültem.Remek kis nap volt.Gyorsan le lett zavarva.

Rá nem sok nappal,volt egy kiállítás,amire le szoktam járni.Mos is így voltam,hogy teljesen mindegy,mi lesz ezek után,akkor is le fogok járni.Meg egyébként is.Ha eddig pozitívan csalódtam,amit úgy hittem,nem lehet fokozni,hát mégis.A helyszínen csatlakoztam pár velem egy korosztályú csajszihoz.Velük voltam egész végig,de ezentúl is velük leszek.Annak ellenére,hogy a "Kedvenc" tanárbácsim nem jött el,pedig szokott(egy ideje nem...remélem azért a következőre igen),én jól elvoltam a többiekkel.Ennyit mostanában nem nevettem,esküszöm,úgyhogy ez így kicsit enyhítette a dolgokat a lelkivilágomban.Meglepetten tapasztaltam,hogy nem csak én szenvedek ilyen szociális szorongós állapotban.Gyakorlatilag,akik lejárnak arra a kiállításra,mind olyanok,mint én.Elképesztő.Nem gondoltam volna soha...úgy látszik,mégis van nekem való társaság.Ha puszi haverok nem is leszünk soha,legalább néha tudok majd értekezni velük.Nagy magányomban....

Pasi téren meg csak gyűlnek a gondok.A volt osztálytársamnak hiába mondtam,hogy nem kezdek még VOLT osztálytársakkal,de neeem...ő szentül meg van győződve róla,hogy ő be tudja bizonyítani az ellenkezőjét.Én kétlem.Már csak azért is,mert én ilyen téren már megéltem egy lelkiterrort.Nincs szükségem egy másikra.Egyik nap is beszélgettünk Messengeren(amit ki nem állhatok,de szükséges rossz)...egyszer az autocorrect miatt félre írtam valamit,erre már ki volt akadva,hogy azért írtam félre,mert mással is beszélek.Én ezt ki nem állhatom,esküszöm.Ugyanazt produkálja,mint az exosztálytársam.Hát,ha most ilyen,milyen lenne később.Bele se merek gondolni.Ennek ellenére egyszer elmentem vele délután egyet pizzázni,és utána ő arról áradozott,milyen jól érezte magát,én meg végig azon agyaltam,hogyan oldhatnék minél előbb kereket tőle.Rémálom ez a gyerek.
Nevetséges módon van egy másik(sajnos,nem tudom,említettem-e már),de 19-20 éves,és 25 éves barátnője van(el nem tudom képzelni,miként történhetett),de a srác közölte,hogy én leszek a következő barátnője.....hát,ez "nagyszerű".Tudom,hogy rém közhelyes,de: "De miért,mindig a hülyék és a degeneráltak találnak meg?".Ezek a mentálisan defektes egyének fognak sírbatenni,az ziher.Le kell őket pattintanom,különben előbb halok meg,mint egy láncdohányos....

Mentségemre szóljon,én munkába szeretnék állni,leérettégizni egy plusz tantárgyból,amikért tenni is fogok,de ahhoz elengedhetetlen,hogy ne lógjon ez a sok pisis majom a nyakamban.

Addig meg csak elleszek valahogy.

Mostanában ezeken a számokon "függök".Szerintem nagyon jók,a szövegük meg pláne :)

Allergia-szezon és egyéb apróságok

Vicces,milyen rém kellemetlen tud lenni az unalom,főleg,ha közben szünet nélkül fújod az orrod,és azt sem tudod,miért.Igaz,nem mentem el allergia vizsgálatra,de elég sanszos,hogy valami pollenre vagy porra vagyok allergiás.De ez még mindig jobb,mintha valami konkrét gyógyszerre vagy ételre lennék.Ám,akkor is idegesítő.Legalább két hete ez megy,amióta kijött a jó idő - némi záporral spékelve -, lehet,hogy csak megfáztam.Nem tudom pontosan tényleg,de ha egyszer rám tör egy tüsszögés "roham",mindenki azt hiszi,hogy direkt csinálom.Pedig nagyon nem.Elhiszem,hogy fület zavaró az állandó orrfújás - napi 10 vagy 15 darab papírzsepi - meg minden,de nem tehetek róla.Én is emberből vagyok,nem valami tökéletes földöntúli lény.
Arról meg nem is beszélve,hogy pár napja valamiért olyan fáradtnak érzem magam - de inkább csak a szememen tapasztalom -, pedig már szinte semmit nem kell csinálnom.Az óráimnak is vége van(lehet,éppen ez a baj,hogy nem kapok új impulzusokat).Kivéve egyetlen egy alkalmat,amikor még lesz egy elmélet órám,de azon kívül már csak egy bizonyítvány osztás,aztán kész.Ennyi volt az idei év.Többet úgysem megyek,illetve igen,de külön órákra,hogy fel tudjak készülni a jövő évi "megmérettetésem"-re.Az is klassz lesz.Nem tudom,milyen tanárnál fogok szerepelni,de már elére félek.Huszonéves létemre elég parázós vagyok,pedig az ég világon senki nem akar kinyírni...még.Nem is tűnik nehéznek a vizsga,ahogy elnéztem az utóbbi időben,dehát ki tudja...évekkel ezelőtt vizsgáztam utoljára.Tudja a bánat,mennyi minden változott azóta.

Az idegesség meg csak tesz egy lapáttal az egészre,mert otthon sem jobb a helyzet.Mondjuk,én lassan már olyan leszek,mint Sherlock...meg sem hallja,ha Mrs.Hudson beszél...valahogy,én is ugyanezt tapasztalom apámmal kapcsolatban.Az érzelmi zsarolás az nagyon megy.Mindenkinél.Kár,hogy nem tudok vele mit kezdeni.Rém ciki,akárhogy is nézzük.Fogalmam sincs,mivel lehetne előrébb lépni ez ügyben,de ha érzelmileg megint el fogok határolódni mindenkitől,az csak olaj lesz a tűzre.Így is kívülállónak érzem magam mindenhol.Nincsenek barátaim(most valószínűleg a pasi ismerőseim kelletlenül ciccegnének egy sort,fejcsóválva...mostanában ezt tapasztaltam kapásból háromnál is) ,"se kutyám-se macskám",se munkahely,se suli - lassan -,szó szerint semmi.Tele vagyok papírminősítéssel,hogy: "nagyszerű,így legalább látszik,hogy csináltál valamit!"...csodálatos,ám semmit nem érek el vele.Ráadásul,ezt senki nem képes felfogni.Kérdezem én,ezek után,mégis hogyan várjam el,hogy bárki mellettem álljon.Szent ég!Milyen naív vagyok tényleg.Na,mindegy.Ezen igazán kár rágódni.Tulajdonképpen,nem is érdekel.Majd lesz valahogy.Apám is közölte,hogy nagy tévedésben vagyok,ha azt hiszem,senkinek nem kell megfelelni.Persze,nyilván így van.Munkahelyen száz százalék,hogy felrúg a főnök,meg az a pár ember,aki keze alatt dolgozol,ez teljesen érthető,de MINDEN EMBER-nek nem lehet,és nem is kell megfelelni.Nem mindegy,hogy milyen környezetben vagyunk éppen.Én speciel,nem fogok idegroncsot csinálni magamból,más baromsága miatt.Ha állandóan azt lesném,hogy más mit gondol rólam,már régen az elmegyógyintézetben lennék,dupla kényszerzubbonyba csavarva.De ez most teljesen lényegtelen.

Már csak egy hetem van a suliból és évvége.Egy mérföldkőhöz értem,ha az egy bizonyos szituációt elbillent valamilyen irányba - teljesen mindegy,milyenbe,amiben csak reménykedni tudok, - akkor,már elértem valamit.Mondjuk,szerintem így is.Nem sok,de úgysem a mennyiség,hanem a minőség számít.

Amúgy ez a videó annyira jó...valahogy így vagyok a sulis helyzetemmel...és igen,eléggé fog hiányozni minden,és a tanárom is...bizonyos értelemben...dehát,ez a helyzet...el kell ezt is fogadni.


Sherlock és Watson(Elementary)

Kilátástalanság a köbön,vagy ez valami újnak a kezdete?

Ahhoz képest,hogy nyár eleje van,nem érzem magam valami felszabadultnak.Gyakorlatilag ez (tan)év közben volt így inkább,hogy: "minden rendben,tök jó az egész élet,úgy ahogy van".
Oké,most minden bizonnyal egy-két ember homlokráncolva megkérdezné meg tőlem,hogy orvos látott-e már...haha...jó régen ;).Elvégre,ki lehet az az őrült,aki az iskolapadban rontja inkább a levegőt,és szenved,ahelyett,hogy a nyárra és a napsütésre gondolna....hát,ÉN.Legalább lefoglalom magam.Van is motiváció,de az még a jövő zenéje....

De ettől függetlenül nem változott a helyzet,egy évvel ezelőtt óta..akkor is ugyanígy a kilátástalanság útján lépkedtem,no nem azzal a "kettőt jobbra-kettőt balra" részeg stílussal,de esküszöm,még egy hajléktalannak is több életkedve van,mint nekem.Lehetne mondani,hogy megint rámtört az önsajnálat.Nos,valóban.Néha megesik.Nincsenek hatalmas álmaim.Teljesen megelégszek egy egyszerű kis hétköznapi rutinos munkával(illetve megelégednék,ha lenne),kis lakással,amiben az is jó,ha csak egyetlen egy szoba lenne.Semmi más.E helyett hallgathatom az itthoni rinyát,vedelem a tejeskávét, és azon agyalok,hogy miért nem találom az utam végre...?Senkinek,még csak fogalma sincs arról,milyen nehéz egy kisvárosban elhelyezkedni,főleg úgy,hogy huszonéves,többnyire férfi szakmát tanult,plusz nem is a fővárosban lakik.Nulla keresetből el sem tudok indulni.
Tegyük fel,hogy én művész akarok lenni(egyébként,nem akarok,de ez részletkérdés).Tovább kellene tanulnom.Erre az egyik művésztanárom mondta,hogy csak abból lehetett anno művész(gondolok itt bármelyik nevesebb festőnkre például),aki megengedhette magának,ergo volt elég keresete,hogy beindítsa a saját életét,karrierjét ilyen vonalon,és a családi háttere is megvolt.Szóval,szerencsés volt,hogy támogatták a szülei teszem azt.Mondjuk,nem kell ahhoz pont ezt a pályát választani,hogy támogassák az embert,de ha a család sincs megértéssel az ember felé,akkor mégis KI?Ha meg elhatároz valamit,akkor meg ezerrel vissza akarják tartani.Esküszöm,nem értem ezt az egészet.Az ember meg akar állni végre a saját lábán,erre onnan rúgnak bele nem is egyet,ahonnan nem is várná.Tipikus eset.

Viszont egyenlőre egy dolog vígasztal.A vizsgám meglett.Bizonyítványom durván egy hét múlva megkapom.Kitűnő lettem.Tanárom is úgy mondta,mintha ez nem is lenne kérdés.Ettől még nem fogok elszállni.Azt hiszem olyan döntések előtt állok,amiket nem lehet csak úgy átugorni vag éppen vakon belevágni az egyik opciójába.
Példának okáért,ott lesz az érettségi ősszel.Le fogom tenni a középszintűt.Viszont,a tanáromhoz nem iratkozok be a következő évre.Bármennyire is szeretnék.De,tényleg.Én akár életem végéig is mennék.De nem lehet.Egyrészt azért,mert végre szeretnék dolgozni,másrészt meg....nos,az előző bejegyzéseimben tettem róla említést.De a világosság kedvéért...nem akarok tanár-diák viszonyt ápolni vele többet.Csak bejárok hozzá,hogy felkészítsen az érettségire.Kész.De szerintem ez neki is jobb lesz így.Most ezt nem azért írom így,mert megutáltam valamiért vagy bármi.Épp ez az,hogy mivel kedvelem,mint embert is meg minden,nem tudok - és nem is tudam - tanárként kezelni(maximum muszájból).Főleg,hogy már rég lehagytam a diák "színvonalat".Egyszerűen nem tudok már visszarázódni ebbe az oktatási rendszerbe.Két év "kihagyás" eléggé kizökkentett ebből.Eddig is a munkábaállás foglalkoztatott.Eszemben sem volt sulipadba ülni megint,így persze,hogy nem találom sehol a helyem.Más erre legyintene,pedig egyáltalán nem egyszerű a dolog.
Szóval,ha lesznek kiállítások,lejárok nyáron nyilván.Meg utána is.Ez nem is kérdés.De annyira jó lenne,ha valaki támogatna,és segítene végre.Csak egy kicsit.Hogy ne érezzem annyira egyedül magam...

Lehet,hogy megismertem jó pár embert,akikkel - nyilván neten nem beszélek - órán meglepően jól elvagyok.De a közeljövőben nem hiszem,hogy találkozni fogok, vagy éppen olyan rendkívüli barátságot ápolni velük.Van egy olyan érzésem,hogy társadalmi szempontból nem vagyok valami egyszerű eset.Ezt alá is írom.Mostanában egyre inkább úgy látom,hogy inkább a tanárom jellemét vélem átvenni,vagy nem is kell,mert olyan vagyok többnyire,mint ő,ami már önmagában ijesztő kicsit.De ez nem is annyira rossz végülis.Meg,miért is lenne?A korkülönbség ellenére,én még szívesen lennék a barátja is.Vagy nem tudom kije,mert elég bonyolult ez az egész,ahogy elnéztem ezt a tanévet.Mindegy is.
Állítólag,van az a mondás,hogy: "Úgy még nem volt,hogy sehogy se lett volna"..vagy valami ilyesmi.
De ez a "méhkas a fejemben,káosz a lelkemben" dolog sem valami megnyugtató.De szépen sorban teszem,amit kell,és majd kiderül,merre sodródok.

Egyik volt osztálytársam - természetesen srác - szíveskedett velem felvenni nem is olyan régen a kapcsolatot,és tudott ajánlani egy melót,szóval meglesem,mit tud ebből kihozni,de sanszos a részéről a szimpátia,ugyanis azt hiszem elmentem mellette az utcán(egyik délután,ahogy pont suliból trappoltam hazafelé),de nem ismertem meg,ám utólag se derült ki,hogy ő volt-e,de én meg a megérzéseim...ebben a pár hónapban igen kiélesedtek....nos,de ha mázlim van,akkor melóba állhatok végre...így vagy úgy.De annyira nem akarok belecsúszni egy olyan klasszikus esetbe,mint az egyik exemnek se mondható egyén szituációjába,évekkel ezelőtt(mindent a hátsóm alá tett,hogy behúzhasson az ágyába...naja).Ettől a "Mit kapok érte cserébe?" negédes,undorító mondattól még a szőr is feláll a hátamon.Attól tartok,most is ez lesz,jó,nyilván nincs két egyforma ember,de "természetbeni juttatás"-t nem fogok neki szolgáltatni...sőt,senkine sem.Főleg,hogy burkoltan,mintsem közömbös témaként közölte,hogy hónapok óta szingli....nem hiszem el,miért nem lehet kivételesen emberi módon segíteni a másikon,a férfi-női szereplések helyett?Legalább egyetlen egyszer az életben,ennyire hatalmas kérés lenne ez a részemről? 
Hát,erre nyilván életem végéig várhatok....

A jövőm még mindig bizonytalan,viszont most megint a suli és a meló között lebegek.A vicc,hogy szerintem nehezen fogom összehozni együtt,párhuzamban a kettőt,de valahogy megoldom.A tanáraimmal beszélni fogok.Illetve,már csak azzal kellene,akihez hivatalosan is bejárok.Vele,elég nehéz lesz,tekintve ezt az össze-vissza "kitudjamilyen" helyzetet nézve.De ez nem csak rajtam múlik,és ezt ő is tudja.Gondolom.Egyszer csak kiderül,ki merre hogyan van a másikkal,mert a feszültség(a nem tudni milyen eredetű már) robbanásig tölti a levegőt közöttünk.Úgyhogy,a jövő hétig kibírom már...talán.

Művészeti verseny?Jézusmária....

Igen,pontosan.

Valamilyen csoda folytán kijutottam egy országos versenyre,melynek helyszínét és dátumát inkább nem írom le...nyilván biztonsági okokból.De,én még a mai napig nem értem,hogyan történt,márcsak azért sem,mert elvileg nem is mehettem volna,de nem hajítottak ki a bírák,szóval,ez egész jól jött ki.

Kezdem az elején...

Egyik nap,mikor pont nem az aktuális tanárommal lett volna órám,mégis betoppant a terembe,és közölte,hogy megyek versenyre...nos,az arcomat akkor látni kellett volna,mert nem elég,hogy már önmagában meglepődtem azon,hogy egyszercsak ott termett az orrom előtt a semmiből,mégcsak nem is csapott zajt,erre közli ezeket az információkat,utána meg angolosan lelép.Csak pislogtam.Rá,egy hétre meg gyakorlatilag indultunk...egyszerre lettem örömittas,aztán fogott el a pánik,hogy....hogyan megyek?Egyedül?Hogyan készülök fel?Ilyen rövid idő alatt?Ilyen nincs...
A héten akárhányszor összefutottunk,nem mondott semmit.Napok voltak vissza,ő meg az utolsó pillanatban variált.Azt hittem,megfojtom.De szerencsére,nem csinált bohócot belőlem,meg a másik két emberkéből sem,akikkel mentem.Mert hála az égnek nem egyedül kellett képviselnem az iskolát(a várossal és a megyével együtt).Na,az is szépen nézett volna ki....

Korán kellett kelnem,természetesen,miért is ne...de ahhoz képest,abszolút nem voltam se fáradt,se stresszes - ami már csak azért is aggasztó,mert ilyenkor se enni,se inni nem tudok.Koncentrálni meg aztán végképp nem.Emlészem,anno,mikor osztálykirándulásra mentem szintén ebbe a városba,busszal-és vonattal mentünk,de azt hittem kidobom a gyomrom tartalmát,holott nem versenyre mentem.
De a mostanin...
Gyakorlatilag röhögve sétáltam végig - nyakig megpakolva - a hajnali,félhomályos úton a sulimig,ami valljuk be,egyszerre volt izgalmas és hangulatos.Rajtam kívül szinte senki nem volt a városban - ember-és közlekedési járművek hiányában,és a lámpák sárgán villogásában -, valami fantasztikus eufórikus hangulatom kerekedett.Komolyan,mint aki beszívott.Szokásosan gyártottam a szebbél szebb jeleneteket a fejemben,zenére,csakhogy elüssem az időt,még megérkezek.Érdekes volt a város így,esküszöm.Nagyon ritkán fordul elő,hogy ilyen időtájt látom.
Talán tíz percet vártam,mire megérkezett a másik leányzó.Kicsit bevallom,aggódtam,milyenek lesznek a "társaim",de így utólag belegondolva...a lehető legjobb embereket kaptam.Igaz,fiatalabbak voltak,de számít az?A jó hangulaton volt a lényeg.Rengeteg mindenben egyeztünk,ami szintén meglepett.De ez csak fokozta a jó kedvet.
Őt a szülei hozták le kocsival.Jellemző.Én meg,mint a részeg,úgy jöttem rohamtempóban ráadásul,és még várnom is kellett.De megnyugtat a tudat,hogy hármunk közül,a tanár lakott legközelebb,mégis ő volt az,aki késett.Mondjuk neki az a védjegye: a késés.Remélem,a randijain is ilyen.Akkor is ez volt az első gondolatom,mikor egyszercsak láttam közeledni.Meg is mosolyogtam egy kicsit.
Becuccoltunk a kocsijába,aztán én bevágódtam hátra.Mondom,nincs az a pénz,hogy én már most mellé tegyem be a hátsófelem.Átadtam a lehetőséget a másik leányzónak.Aztán úgy döntöttünk,a másnapi visszafelé úton lehetek elől.Már a gondolattól is levert a víz.Tekintve,hogy milyen érdekes...hát,kapcsolat(?) van közöttem és a tanárom között.Ennek ellenére azonban,támadt egy ötletem,ami meg is valósult.Ez valószínüleg annak volt köszönhető,hogy a tanárommal látatlanban sikerült egyhullámhosszra keverednem.Ez igazából kicsit sem lepett meg,mert év eleje óta ez van,de így bizonyos értelemben "sulin kívül" is működött,hát...felvetett némi frappáns kérdést és gondolatot.
Az út nem annyira volt izgalmas,bár én olyan szinten voltam lefoglalva a környezettel,hogy csoda volt,ha meghallottam,ha valaki szólt hozzám.Zenét se hallgattam,pont ugyanezen okból.De nem is baj.Fejben is jól megy a dallamidézés.Útközben többször megálltunk.Addig kiveséztünk minden útközben látott dolgot.
Mikor odaértünk,becsekkoltunk a szállásra,aztán mentünk is a suliba a versenyre.Ez így hirtelen elég morbid volt,de nem lehetett mit tenni.Viszont,rendkívül megszeppenve csodáltam meg a kiállított művemet,amivel bekerültem.Nem mostanában volt részem ilyesmiben.Főleg,hogy amikor versenyre kellett mennem,jobb híján csak elküldték és nem kellett helyben alkotni,mint ahogy ITT.De meglepő módon,még ettől sem estem kétségbe.A csajokkal meglepően sokat röhögtünk,bár az elmondottak alapján,úgy mentünk végig a városon,mint akinek semmi kedve semmihez.Nyilván,ők a stressz miatt,én meg csak azért,mert elrejtettem az érzéseimet.Nem is a versenyre fókuszáltam....

A többiektől elszeparálva kellett alkotnom,amivel nem lett volna baj,csak kicsit egyedül éreztem magam.Ennek ellenére,meglepetten tapasztaltam - a tanárommal az élen -,hogy képes voltam úgy kitölteni az időmet,hogy közben el is készültem.Mert tudni kell rólam,hogy rengeteget tudok tökörészni...nem szeretem összecsapni a munkám.Láttam a tanáromon,hogy attól van berezelve,hogy nem tudom befejezni,de tévedett.Összekaptam magam.Nem csak neki,hanem magamnak is.Bebizonyítottam,hogy képes vagyok helytállni.Egy szava nem lehetett.Bár,az is benne volt,hogy nem akartam cserbenhagyni.Tény,hogy grafittal a kezemben jobban tudok ügyködni,mint mással...de ez egyenlő volt a mélyvízbe dobással.
Amikor végeztünk,mentünk vacsizni,aztán vissza a szállásra.Legalább éjjel 11-ig nem aludt egyikünk se.Viszont,utána úgy kidőltünk,hogy azt videóra kellett volna venni.

Másnap korán kellett kelnünk.Én kezdtem egy fél órával előbb.De már nagyon túl akartam lenni ezen az egészen.Összeszedtük a holminkat,aztán mentünk le a kocsikhoz.De legalább sütött a nap.
Az alkotás után még el kellett ütnünk valamivel az időt,így a várost jártuk.Megnéztük a helyi várat,aztán indultunk vissza az eredményhirdetésre.Ami az egyik helyi fősulin volt - a tanárom szerint remek grafikusokkal.Ő is tudja,hogy a grafika az én pályám.Épp ezért nem is értem,miért küldte el a munkám erre a versenyre.Örök rejtély.Talán sosem tudom már meg.

Mint,ahogy számítottam is rá - nem nyertem.De köcsög módon,nem is akartam.Jó volt ez nekem így is.Tökéletes.Sokkal jobban értékeltem azt az együtt töltött időt,amit a lányokkal,és a tanárral éltem át.Gyakorlatilag feltöltődtem.Van egy olyan érzésem,hogy valaki jelenléte szívta el a stresszt belőlem...és izgult helyettem is.Talán,egy kicsit....

A hazafelé út érdekes volt.Bizonyos értelemben.Nekem kellett elöl ülnöm.Úgy trónoltam az anyóson,mint egy kötözöttsonka.Igaz,nem azért,amiért a tanárom is hitte - hogy nem fértem el.Hanem,azért,mert nyakig be voltam rezelve miatta!Persze,ez a "rinya" nálam kimerült egy minimális fészkelődésbe,és unott arckifejezésbe,amit kapásból félreértett.Viszont,ő tipikusan pasisan reagált le: vakarózott mellettem,mint aki bolhás.Tudtam,hogy egy rövid időn belül megnyugszik,csak meg kell szoknia,hogy ott ülök közvetlenül mellette.Ezért,meg se mertem moccanni.Sőt,alig szóltam hozzá.Maximum akkor,ha ő szólt.Meghát,nem akartam én se zavarni vezetés közben.Tudtam,hogy kegyetlenül bosszanthatja,hogy nem beszélek,dehát ő sem!Teljesen olyan,mint én.Mondjuk, kicsit tényleg cikis volt kussban ülni egymás mellett.Dehát,nem károghattam folyton.Inkább megint elrévedtem a messzeségbe,és majdnem az álomvilágba szó szerint.Egyszerre oyan álmos lettem,hogy azt hittem - a biztonságiöv és a zárt ajtó ellenére -,hogy kifordulok a kocsiból.Szerencsére,megálltunk megint egy benzinkútnál,és kivételesen mentem vele be egy kávéra.Meghívott.Pedig én azt terveztem,hogy veszek valami műanyagpalackos,tartósítószeres löttyöt,amit manapság kávénak mondanak.De,nem.Csak lazán,meghívott.Mondom,oké,legyen.Biztos örült,hogy végre elfogadtam valamit tőle.Suliban nem merek.Meg egyébként is...utálok tartozni.De a lényeg,hogy utána tökéletesen felébredtem,aztán meg azért ültem mellette úgy,mint egy cövek.De szerencsére,megfigyeltem,hogy ahogy ment le a nap,úgy lettünk aktívabbak is.Ha ebben is hasonlítunk,az tök király már.
Mindkettőnket hazavitt(mert a hamradik csaj másik kocsival jött és ment is).Szóval,nagyon imádtam a tanárt egész végig.Annak ellenére is,hogy a jelleméhez híven az esetek többségében elvolt a saját titokzatos világában....amit persze megértettem.Én is ilyen vagyok.Bár az lehet maximum bosszantó,hogy valakiben azt a tulajdonságot fedezed fel,ami benned is ugyanúgy megvan....ezzel ő se lehet másképp.

Mindent egybevetve,eszméletlen jó volt ez az egész.Többször gondoltunk ugyanarra.Aztán milyen furcsa volt visszaállni a "hétköznapi élet"-be....

Új mánia,vagy mégsem?Mindegy...szóval,Lakatos Levente!

Ahogy ígértem,itt van a külön poszt Lakatos Levente Szigor című sorozatához.Bevezetés képpen kezdeném azzal,hogy szégyen gyalázat,de először fogalmam sem volt,hogy ő kicsoda,és embertelen módon kevertem össze valamelyik énekes előadóval - vicc,hogy nem is tudom,kivel,esküszöm.Utólag is elnézést érte....De a lényeg,hogy már képben vagyok,szóval nézzük,miről is van szó...

Ahogy én ismerkedtem meg Szigorral:
Minden hétvégén a mamámnál szoktam bújni az újságokat,jobb híján horoszkópok és rejtvények után kutatva,pont ebédidő előtt - szóval,nagyon imádtak érte -,de megérte,mert olyan észrevétlenül lopózott be az életembe ez az erotikus(!) sorozat,hogy egyszercsak azt vettem észre,hogy minden alkalommal őrült módon lapozgatom végig a Bors mellékletét,ezen sorok után nyomozva...én magam is ledöbbentem,mennyire függővé váltam tőle.
Így szép lassan,összegyűjtöttem ezeket az újságokat,és hazavittem magammal őket.
Csak annyit sajnálok,hogy az első részről kissé lemaradtam,mert már nincsenek meg,de a második viszont teljesen.Ennek ellenére nem csüggedek... :)
Most részenként leírnám a véleményeimet a részekről,és remélem jól emlékszek dolgokra,mert elég furcsa lenne,hogy itt áradozok szinte,de a fele nem dereng...

Első könyv: Megrepedt álarc
Fülszöveg: "Liza két éve megállapodást kötött. Liza két éve színleli a boldogságot. Lizát két éve nem érintette férfi. Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier küszöbén álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy banális félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi? Ki kerül ki győztesként az érdekek és az érzelmek összecsapásából? A népszerű magyar szerző, Lakatos Levente új, Szigor című, kizárólag e-könyvben megjelenő sorozatában erotikus jelenetekkel színesíti a politikai cselszövések, a tiltott kapcsolatok, valamint a hétköznapi illúziók, azaz a gyarló hazugságok világát."

Véleményem: Mikor olvastam,hirtelen nem tudtam hová tenni a történetet,így az első pár mondat után előről kezdtem,és már majdnem az előzményeket kezdtem el keresni az előző újágokban.Mert,ahogy haladtam vele,arra gondoltam,hogy: "Húha,ez nem is rossz,de hol kezdődött?".Én butus,az első részt olvastam,de nem fogtam fel,mert gyakorlatilag in medias res-el kezdett(=doglok közepébe vág...irodalom óra).A történet nagyon jó,Liza szemszögéből látjuk az eseményeket.Az a bizonyos titok,ami a vőlegényével való kapcsolatukat beárnyékolja,várható volt,de nem spoilerezek... ;) Liza érzelmeit illetően,reálisan mutatja be Sz.Igort,szinte együttéreztem vele,ahogy a férfi zord és jeges jellemét leírta.Fantasztikus volt.
A borító telitalálat,annak ellenére,hogy a nő szemszöge van fókuszban,a borítón egy sármos férfi látható öltönyben,orrtól lefelé,vörös háttérrel.Egyáltalán nem csicsás,remek az összhatás.A karakter pedig olyan személy,aki helyébe akárkit képzelhetünk.

Második könyv: Feltörő ösztönök
Fülszöveg: "Szentesy Igor - ahogy a barátai hívják, Szigor - keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtajai, hanem a női combok is sorban kitárulnak. A sármos férfi ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot. Most például az ellenzék sztárpolitikusának menyasszonyát szeretné az ágyába édesgetni. Bár a vonzalom nem viszonzatlan, vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Áruló az, aki titokban az ellenséggel... hetyeg? Az Aranykönyv-díjas magyar szerző, Lakatos Levente ezúttal férfi szemszögből folytatja Szigor című, kizárólag e-könyvben megjelenő sorozatát. Figyelem, a politikai zsarolással, az érzelmi játszmákkal, valamint a buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!"

Véleményem: Emlékszem,mennyire meglepődtem,mikor kis szünet után,ismét a képbe,akarom mondani újságba került az a drága jó ember - Szigor.Most az ő szemszögét követhettük nyomon,meglepően férfias vonulatban.Hozza a szokásos stílust és hangulatot.A Lizával való játszmái - vagy talán mégsem? - már-már embert próbálóan kínzó volt.Természetesen,jó értelemben.Szinte faltam a betűket minden egyes alkalommal,és csak úgy váltakoztak bennem az ehhez hasonló mondatok: "Jézusom,ez az ember...!","Hajrá,srácok! ;)","Hú,mindjárt történni fog valami...!","Nem hiszem el!","Ilyen nincs!" ....stb.Nos,igen!Mint említettem,eléggé embert próbáló sorozatról van szó.... :)
A borító ismét csodás,de ezúttal egy női alak bukkan fel előttünk,aki Lizais lehet,de akár más is,ahogy éppen elképzeljük őt.Itt is megtalálható a fordított eset,mely szerint férfi szemszög,de egy gyönyörű női kép az illusztráció,kék háttérrel.Lényegretörő.


Harmadik könyv: Elillanó remények
Fülszöveg: "Neked mennyit érnek a titkaid? Képes lennél gyilkolni értük?Liza és Igor komoly problémával néz szembe: viszonyuk bármelyik pillanatban kitudódhat. Miközben igyekeznek kikecmeregni a zsarolójuk által ásott gödörből, egyre nehezebben felelnek meg a környezetük által elvárt szerepüknek. Az álarc immár töredezik, a páros pedig lassan ráébred, hogy a kettejük között átalakuló vonzalommal vívják a legvéresebb harcot. Mert ahogy Szigor mondja: „Csak az tud igazán bántani, aki fontos neked." Az Aranykönyv-díjas magyar szerző, Lakatos Levente dupla résszel, azaz mindkét főszereplő szemszögéből folytatja Szigor című, kizárólag e-könyvben megjelenő sorozatát. Figyelem, a politikai zsarolással, az érzelmi játszmákkal, valamint a buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!"

Véleményem: Nos,erről a részről nyilatkozni még nem tudok,mivel nem olvastam,de szándékomban áll,az után,hogy megvettem az első kötetet,mely papírkötésben is megjelenik áprilisban,A tiltás gyönyöre címen.Tűkön ülve várom.Főleg,hogy a negyedik e-könyv részt is tartalmazza már.Ennél jobb nem is lehetne.Szóval,valószínüleg egyben fogok bejegyzést írni a 3-4. e-könyv részről.
A borító ezúttal lila(szerencsére nem rózsaszín,elnézést attól,aki esetleg szereti ezt a színt.Én a pirosat preferálom...).Itt már mind a két karakter jelen van,válltól lefelé,a férfi birtoklón tartja kezét a nő csípőjén...remek képet sikerült összerakni.

Aki eddig még nem olvasta őket,nagyon ajánlom a figyelmébe,mert egyszerűen fantasztikus,ahogy Levente fogalmaz: "sejtelmes,mégis tudja az olvasó,miről is van szó." 
Nekem személy szerint nem szokásom magyar íróktól - különösen erotikus témában - olvasni,de ez messzemenőleg a legjobb sorozat!Levett a lábamról,szóval,így tovább! ;)



Hangulatingadozás...semmi húsvéti hangulatom nincs...

Nos,valóban nincs,már csak azért sem,mert jelen pillanatban eléggé viharos,esős idő van,ráadásul még rajzokat is kellene folytatnom a következő hétre,mert alig van vissza három hónap,és évvége;én meg nem tudok mit bemutatni osztályozásra.De azért nekidurálom magam időközönként,hogy legalább haladjak egy kicsit.Igaz,nem akarom elsietni,de ahogy ismerem magam,a Halogatás Nagymestere-ként,hát,nem sok jót jósolok magamnak.Eddig talán két tanulmányrajz van vissza - egy A2-es és egy A3-as.Haha,épp elég.Tanév végéig még lesz egy rakat munkám.Mivel rajzból fogok érettségizni ősszel - bakker,hol van az még -, portfóliót is kell összeraknom,de a kérdés az,hogyan?Munkáim vannak,azzal nincs is gond,de lövésem sincs mit lenne érdemes.Na,majd kapok segítséget valahonnan...



Annak ellenére,hogy lezajlottak a húsvéti ünnepek,valahogy úgy volta vele,mint a karácsonnyal...sehogy.Tudom,ez rendkívül bukón hangzik,de esküszöm semmi hangulatom nem volt az egészhez.Konkrét okom talán nem is volt rá,de csak úgy jött.
De,hogy valami jó is legyen benne,semmi mást nem kértem,mint egy tabletet.Anno úgy voltam vele,hogy kell a bánatnak olyan,most informatikus létemre ki nem állhatom ezeket a "mindenpillanatbanlerobbanhat" kütyüket.Az én estemben mindig ez van,szóval...meg vannak áldva velem.Először azért akartam megvenni,mert vannak olyan könyvek,amik csak e-book-ban kaphatóak...aztán gondoltam nem rontom a szemem a telefonom kijelzőjén,a netbookom akksija tropa,így azt se tudom cipelni bárhová - gyakorlatilag állandó töltés nélkül nem is működik.Nade,átpártoltam arra az indokra,hogy digitális rajzolásra bőven jó lesz,vagy esetleg filmet nézni...de továbbra is azt mondom,hogy az ilyen kacatnak jobb haszna nincs...

Újabb beszerzési listát sikerült összehoznom:
- Érintőceruza (a tablethez...a vicc,hogy jobb úgy rajzolni,mint ha az ujjaimmal satíroznám agyon a képernyőt,ki tudja mennyi kg zsírt hagyva utána...)
- kartonpapír (amire tudok festeni,feltéve,ha nem hajlik ugyanúgy meg,mint a rajzlap)
- ragasztó (amivel papírt - akár akvarell - lehet kifesztíteni)
- Lakatos Levente - Szigor (papírkötésben) *erről később lesz egy külön poszt

Sherlock Holmes - The Devil's Daughter

Akárhogy próbálok elvonatkozatni Sherlocktól,egyszerűen nem megy....mondjuk nem is akarok,szóval,elképzelhető,hogy ez a magyarázat rá.De előszeretettel alkalmazom a "megfigyelés-következtetés" módszerét....ahogy eddig is...hasznos egyébként nagyon.Nem vagyok profi,mint ő,de elég jól megy.Nem véletlenül Ő a FőKarakter az életemben.Nála jobb egyszerűen nincs.Legalábbis nekem.
Találtam egy hamarosan piacra kerülő Sherlock Holmes játékot,aminek a grafikája valami eszméletlenre sikerült és a trailerből ítélve,maga a történet is.A címe: The Devil's Daughter
Itt a trailer:

Esküszöm,még filmnek is simán elmehetne;a karakterek élethűek,a környezet tipikusan a viktoriánus korszakot idézi.Zseniális.Remélem gameplay-t is láthatunk hamarosan belőle.

De nem rabolom tovább az időtöket,aki elolvasta ezt a kis bejegyzést,annak köszönöm szépen! :) További szép napokat! Majd jelentkezem,ahogy eddig is...

Silas,avagy hogyan zuhantam bele egy bérgyilkosba

Csak,hogy egy kis unaloműző is legyen,ne csak a kacifántos "kitudjamilyenbonyolultszerelmiéletemhaazegyáltalán" boncolgatásán csámcsogjunk,úgy döntöttem,írok egy filmkritikát,amihez téma szempontjából semmi közöm sincs.Na,már jól kezdődik,hogyan is akarok így véleményt nyilvánítani?Hát,így....

Viszont van benne egy színész,akit már másik filmben is láttam,de eddig fel se tűnt,hogy ő játsza,csak így utólag...

Ron Howard 2006-os filmjéről van szó,a Da Vinci-kódról.Dan Brown könyvének filmes adaptációja.A könyvet nem olvastam,mivel előbb is említettem,ez a vallásos téma nem igazán az én asztalom,ugyanakkor megfogott benne egy karakter,személy szerint Silas,a vatikáni bérgyilkos,akit egyik kedvenc angol színészem,Paul Bettany alakít.Hozzáteszem,zseniálisan.Csak így mellékesen megjegyezném,ahogy elnéztem őt,ezek az egyházi személyeket megtestesítő szerepek igazán neki valók.Nekem sosem voltak szimpatikusak a jeges szemű,szőke férfiak,de van egy pár - közöttük ő is -, akivel kivételt teszek.



Joggal jöhet a kérdés,hogy miért érdekelnek az ilyen elvont,beteges,pszichopata,fura alakok a filmekben.Hát,ezt nem tudom pontosan megfogalmazni,bár előfordult párszor,hogy a nagy lelki kirohanásaimban - nyáron - utaltam olyasmikre például,hogy kellene egy személy,akivel tengődhetek a mindennapjaimban - nos,ilyenre még nem bukkantam rá -,de nem éppen ilyen Silas típusú "ölökhakellIstennevében" figurára gondoltam.Ha már viszonylag nagyon emberi karakternél kellene leállni,akkor egyértelműen Sherlock lenne - még mindig - a befutó.Ez nyilvánvaló.

Viszont,amik még jók ebben a filmben,azok a megoldandó anagrammák,rejtélyek,festmények...nos igen,egy művészlelket mi egyéb tarthatna a tv előtt,mint ezek? :)

De ne kanyarodjunk el ennyire,nézzük,röviden miről szól a film:

"A neves amerikai tudós, Robert Langdon (Tom Hanks) éppen Párizsban tartózkodik, amikor megölik a Louvre egyik kurátorát. A rendőrség abban bízik, hogy Langdon segíthet megfejteni a rejtélyt. A tudós azonban szakértőből hamarosan gyanúsított lesz, és kénytelen együtt menekülni az áldozat kiismerhetetlen unokájával, Sophie-val (Audrey Tautou). Nemsokára rájönnek, hogy két titkos egyházi társaság, a Sion testvérei és az Opus Dei évszázadok óta tartó harcába keveredtek bele."

Személy szerint érdekesnek tartom a filmet,annak ellenére,hogy nem vonz az egyházi téma.Ezzel a mamámat vagy a nagybátyámat lehetne lekötni...
Maga a film hosszú,a történet tömény,a karakterek háttere ennél kuszább nem is lehetne,de ahogy máshol olvastam,kétség kívül,Paul Bettany alakja a legsötétebb,szánnivalóbb az egész játékidő alatt.Nem csak azért,ahogy kinéz,hanem úgy egymagában.Mégis dicséretes,és kár,hogy nem volt nagyobb szerepe,mint a főhősök után rohanni városból városba,épületből épületbe.

Egy Paul Bettanyval készített interjúban a színészt kérték,hogy mondjon pár szót az általa alakított karakterről...

"- Szereped szerint te egy albínó vagy. Milyen volt a maszkod?

- Hát, eredetileg piros lett volna a szemem, de az túl rémisztő volt. Végül egy egészen halvány, szinte már fehér színű szemgolyónál maradtunk. A sminkesek rengeteget dolgoztak a bőröm fehérítésén is, és a szempilláimat és a szemöldökömet is kétnaponta kellett hidrogénezni. Az egész procedúra két és fél órát vett igénybe minden nap. Ha pedig egy jelenetben ruhátlanul szerepelek, akkor még vagy négy órát sminkeltek, ugyanis a karakterem rendszeresen ostorozza magát, hogy átélhesse ugyanazokat a szenvedéseket, amelyeket Krisztusnak kellett kiállnia.

- Ha nem tévedek, ez nem az első eset, hogy ruhátlanul szerepelsz egy filmben...

- Igen, igen, nem először sokkolom a közönséget. Egyébként most nem volt olyan egyszerű levetkőznöm. A karakterem egy nagyon fegyelmezett ember, aki szinte aszkétikus életmódot folytat, úgyhogy leginkább arra volt gondom, hogy erősnek és szálkásnak látszódjak a vásznon, és ne legyen rajtam egyetlen felesleges zsírpárna sem.


- Mesélj egy picit többet Silasról!

- Egy mentálisan sérült, meglehetősen egyszerű emberről van szó, akit nyilván egész gyerekkorábban csúfoltak a többiek a szokatlan külseje miatt. Aztán ez az elveszett figura egyszer csak véletlenül megmenti egy püspök életét, aki a szárnyai alá veszi, és "kiműveli". Silas életében először érzi azt, hogy van célja, haszna a világban, ugyanakkor végre magyarázatot is talál az őt ért sérelmekre és fájdalmakra, egyben pedig lehetőséget a megtorlásra."

Silasról angol nyelven - főleg - sok fantörténet található a neten...érdemes elolvasni.
Egy Silasszal kapcsolatos novella magyar nyelven itt elérhető! :)

Kora tavaszi visszatérés,avagy...hogyan bonyolódik mégjobban az életem még ennél is jobban?

Igen,tudom,megint eltűntem egy huzamosabb időre,de mentségemre szóljon,hogy halmozom direkt az eseményeket az életembe,plusz rossz szokásomhoz híven a gépemet se veszem elő már hetek óta,ami valljuk be egy informatikustól azért elég érdekes jelenség...de ezt már lehet említettem párszor.
De erről lehet le fogok szokni,mert úgy néz ki lassan digitálisan is terveznem kell,hála a "Kedvenc Tancsi Bácsim"-nak...akiről kezdem azt hinni,hogy a saját mintájára próbál formálni - mondjuk erre eddig is gondoltam -, ami elég érdekes,mert egy párkapcsolatban oké(najó,nem az,mert...így olvastam na),de mivel nem járunk,nem értem...szereti feszegetni a határaimat,de már közölte,hogy nem tud megfogni,ami klassz.Nade...
Több helyzet is fennáll jelenleg...

1) A suliba többször is be fogok járni ezentúl - nem minden nap,mert érettségire készülök,szóval "de jó nekem"...lehet fárasztó lesz egy kicsit,de őszintén szólva nem is bánom,mert a heti 1 alkalom is kevésnek tűnt eddig,most legalább szaporodnak a szituációk,és a stressz-helyzetek pláne,amiket a telefonomba azóta is bőszen jegyzetelek,hátha összeáll a kép a későbbiekben...

2) Ha tehetem,elmászok kiállításokra,amikre a tanár hív meg az esetek többségében,ahogy másokat is,mert ott tipikusan másabb a helyzet,és könnyebben felmérem,hogy most akkor vele konkrétan mi van,mert tisztára olyan,mint egy kettősügynök valami krimiből...nem...nem Sherlock.De mégis valami hasonló.Nem tudom,hogyan csinálja,de érdekesen viselkedik,amit később kifejtek majd.Ahogy az lenni szokott.

3) A munkával kapcsolatban még mindig nem jutottam dűlőre,és ez bosszant a leginkább,mert az egyik csoporttársam(srác),minden egyes alkalommal megkérdezi,hogy találtam-e munkát,de hiába mondom neki el,hogy NEM,annak ellenére is nyaggat miatta.Esküszöm,a szüleim nem függnek a témán annyit,sőt egyáltalán nem....de a poén,hogy tényleg akarok munkát,de elképzelésem sincs,hová menjek...ami azért kellemetlen,mert így belelovalom magam a sulis dolgokba,amikkel meg nem tudok lehet mit kezdeni újfent,szóval,agyongörcsölöm magam miatta az egyszer fix.

4) Lelki szempontból meg totál paff vagyok,csak a látszat kedvéért sikerül néha a jobbik arcomat mutatnom,akárhová megyek,mert a szüleim között megy a balhé,ami engem fele annyira sem érint,mégis olyan szinten visel meg,hogy gyakorlatilag nem is veszem észre,maximum akkor,ha már a stressztől beáll a lapockámon az izom...
De komolyan,olyan hülyeségen vesztek össze,ami idősebb konfliktus,mint én magam vagyok,szóval....ahogy mondani szokták : "úgy szép az élet,ha zajlik...".Ó,hát persze...

5) Rengeteget olvasok mostanában...pár hét alatt kivégeztem talán 5! könyvet.Név szerint:
- Laurell K. Hamilton - Halálcsók
- Laurell K. Hamilton - Ragály
- Carina Bartsch - Türkizzöld tél
- Sir Arthur Conan Doyle - A négyek jele (Zsebkönyv)
- Sir Arthur Conan Doyle - Tanulmány vérvörösben (Zsebkönyv)
Oké,végülis nem olyan nagy szám,de a rajzolás és zenehallgatás mellett kitűnően lefoglal.Mintha így se lenne elég dolgom,de azon gondolkodtam,talán valamelyikről készítek összegzést/kritikát,bár ahhoz nem elég friss az élmény,meg ki tudja mennyi gondolat cikázik a fejemben közben,de nagyjából menne.Azt hiszem.

Viszont a sulis eseményeimet összefoglalva,már egyszerűbb a dolgom,ugyanis arra a következtetésre jutottam,hogy jobb,ha óvatosan viselkedek,mert ahogy arra számítottam is,és a bejegyzés címében is utaltam rá,bonyolódni látszik ez az egész.Más azt mondaná rá,hogy csak én zavarom össze a dolgokat,és ráadásul azért,mert vagy unatkozok,vagy egyszerűen csak szeretek képzelődni.


Ami azt illeti,az utóbbi lehetséges,de ha ezt én párosítom a megérzéseimmel - melyek köztudottan még nem vágtak át,akkor már teljesen más a szituáció.

Ahogy elolvastam a legutóbbi bejegyzést,rájöttem,hogy még a félévi osztályzásról se írtam.A lényeg,hogy full ötös lettem.Ami várható volt - jézusom,de egoistának tűnt.Nem annak szántam.Tény,hogy paráztam miatta,de végülis az lett,amire számítottam.Csináltam neki pár meglepi munkát,amin meg is lepődött szépen sorban.De örült neki egyébként és meg is köszönte,hogy dolgoztam pluszban.Szerencse.Amúgyis utálok feleslegesen gürizni...
Aztán ahogy teltek a hetek,kezdett egyre érdekesebb lenni a helyzet.
Volt egy kiállítás nem messze az utcánktól,így lazán átcsattogtam a helyszínre,azzal nem is volt gond.Na,igazából utána se,csak arra nem számítottam,hogy alakulhat úgy is,ami az én fejemben nem volt tervbe véve...a drága látásból ismerőseim gyakorlatilag lerohantak,mintha ezer éve ismernének,pedig nem így volt,és be is mutatkoztak meg minden.Aztán,mikor bementünk az épületbe,ahol a kiállítás megnyitó volt,onnan kezdett érdekes lenni az egész.A tanárommal egyszer se sikerült beszélnem,csak a köszönés volt,aztán csak kerülgetett minket egész este,még az ismerősei is mondták,hogy olyan furcsán viselkedik(hát persze,még a megszokottnál is furcsábban...ez nekem is leesett),meg elvan magával.Valóban volt ebben valami,de elvileg nem lett volna feltűnő,ha el kezdek ezerrel kérdezősködni....szóval,annyiban hagytam látszólag,mert jobb ötletem nem volt.De az utána lévő 3 hét,az olyan brutálisan negatív irányba fordult,hogy teljesen le voltam döbbenve...olyan szinten nézett levegőnek a feszült hangulata mellett,hogy köpni-nyelni em tudtam.A hideg futkosott a hátamon az egésztől,de én se feszegettem a dolgokat,egyszerűen hagytam sodorni magam.Aztán egy alkalommal(mivel körülbelül egy hónap telt el a kiállítás óta),megint ugyanazon a kiállításon kötöttünk ki,igaz az öt ujjamon meg tudtam számolni,hányan voltunk,de teljesen elhanyagolható a létszám,mert azon voltam,ha ott is az lesz,mint a suliban,én totál ki fogok bukni(mert egyébként érdekes módon a szüleim is pont ilyen időtájt választottak a balhézásra,úgyhogy a könnyen sérülésnek mentálisan fennállt a veszélye).Viszont mód felett megilletődtem,mikor az egész eddigi hangulatnak a 180°-os fordulatát tapasztaltam.Ezt szerintem a tanárom is észrevette,mert olyan értelmesen nézett,hogy már én éreztem magam hülyén.Teljesen vidám volt,csillogott a szeme és közölte,hogy örül,hogy eljöttem.Az állam belécozta a padlót.Tiszta mázli,hogy meg tudtam figyelni,hogyan reagálja le a jelenlétem.Hát,tipikusan úgy,mint egy pasi.Akinek bejön a csaj.Még ilyet...de a lényeg,hogy remekül záródott az egész.Azóta nyugi van,poénkodik,laza,jókedvű...stb.,leszámítva,hogy ha kolléga van a közelben,akkor szigorúan tanárbácsi figurát hozza,de ha ketten vagyunk,ezerszer lazább,igaz suli keretein belül nem fog úgy megnyilvánulni,mint egy olyan rendezvényen,ahol magánemberként van jelen.De esküszöm érezni lehet a különbséget.Mert,ahogy néha rám néz,az minden,de nem...nos,nem hétköznapi.Érdekes fazon,ezt elismerem,de tökre bírom egyébként.Heti két alkalommal járok most már be hozzá,amivel szerintem nincs baja,de ha benne van a pakliban az,amire gondolok,akkor egy kicsit szívás is,mert jövő évig kötni fogja ez a tanár-diák viszony.Ez mintha látszana rajta,de nem csinál belőle ügyet.Hát,kíváncsi leszek,mi lesz ebből,mert ez kezd egyre érdekesebb kimenetelű lenni.

Összegzés a két ünnep között

Rém kellemetlen,hogy mostanában nem írtam semmit.Igazából,nem mintha el lettem volna foglalva bármivel is,csak egyszerűen lusta voltam előhalászni a netbookom - mivel teleforól blogot írni nekem,mint informatikusnak,kegyetlen nehezemre esik :D.

A helyzet az,most,hogy téli szünet van - ami persze nekem fel se tűnik,mivel meló nélkül tengődök...,még mindig,igen - szóval,rászántam magam,és újra gép elé ültem.Ami azt illeti,egyre jobban bosszant,hogy nem tudok munkába állni.Ez persze,hirtelen tök furcsa lehet,főleg olyanoknak,akiknek eszük ágában se lenne a helyemben meló után rohangálni,vagy tisztelet azoknak,akik még tanulnak ugye.Így,egyenlőre marad  rajzolás.A fejembe vettem,hogy azzal megyek tovább.Például Pestre,de mivel nincs saját keresetem,elég merész lenne.Ismerősök nélkül meg pláne.Ciki,de ez van.Nos,megrekedtem teljesen.Hiába nyaggattam a tanárt,aki persze ezerrel segített nekem ebben - és ő egyetemre küldene...a továbbképzés után egyértelműen,de őt mégse kérhetem,hogy finanszírozza nekem.Ez önmagában őrültség lenne.Meg totál leégetném,és elnézést,hogy így fogalmazok,de tökön lőném magam.Így is szorul a hurok a nyakam körül ez miatt.Most például tisztára úgy jön le,mintha feleslegesen kértem volna őt bármire is.Nem csodálkoznék azon,ha teljesen zakkantnak nézne.De ő sem tehet semmit helyettem.

Viszont,addig talán fejlődök a hobbimban - ami az életem -,a Sherlock mániám még mindig megvan,köszöni szépen :D.Úgyhogy,végülis minden rendben.
Tanárom érdekesen viselkedik,mint ahogy eddig,bár ez a helyzet még mindig jobb,mintha semmi nem lenne.Tulajdonképpen,mióta párszor beszélgettünk közösségi oldalon - csak,ha muszáj volt,mondjuk suli miatt - sokkal könnyebb vele hétköznapi témákra terelődni,mint a munkával,vagy sulival kapcsolatban.Persze ezen csak azért lepődök meg,mert a zárkózottságából kiindulva meglepő módon megosztotta velem egy gyerekkori félelmét,amit nem néztem volna ki belőle,elvégre alig pár hónapja ismer csak.Most tehette volna azt is,hogy ezerrel terel vagy abszolút nem mond semmit.Mégis megtette.Érdekes.Iskolában is látszott,hogy másabb...oké,rajzolás közben tárgyilagosabb nyilván,de többször látszott rajta,hogy vagy alapzavarban szenved,vagy miattam.....bár az utóbbi kétesélyes,bár tanár létére tömeg előtt zavarban lenni...néhány alkalommal olyan másépp nézett.Titkos lelkitársak....na,ja.Mondjuk,engem haverként se zavarna,de ha egyszer össze-vissza érzi magát mellettem,még ez is sanszos lenne.Ez a "szimpátiánál több,de szerelemnél kevesebb" szitu nekem mindig is a halálom volt.Nem tehetek róla.Bár,eléggé pislognék,ha év végén közölné,hogy tegeződjünk meg esetleg bármi egyéb...khm....hát,nem tudom.Engem személy szerint nem zavarna...

Amúgy,hála az ünnepeknek,exem - aki volt osztálytársam is volt középsuliból - megtalált.Körülbelül,úgy örültem neki,mint mókus az erdőtűznek...mindig jön,és jópofizik.Elegem van...azt mondta,nála maradtak még a technikusis füzeteim...és,hogy visszaadná.Ó,hogyne,mégcsak az kellene...Akkor általános suliból is félév után irogatott nekem egy másik volt osztálytársam,szintén srác.Az is csak akkor jön,ha valami csaj baja van,hát komolyan....én csak lelki szemetesládának meg unaloműzőnek vagyok jó....hát,ez csodálatos.Komolyan.Ennyi bolondot egymás hátán...van munkájuk,de engem csesztetnek.Aztán így legyen az embernek karácsonyi,meg mittudomén milyen hangulata.Isten őrizz....

Egyébként vicces lesz januárban a félévi osztályzás,amire a tanár készül.Azt mondta,beszélgetős lesz,mert mindenki munkájához lenne hozzászólása.Na,azt megnézem.Nekem például mondta,hogy néha nem tud belekötni,mert nem lehet.Ezt eddig is tudtam,de az ő szájából kegyetlen furcsán hangzik.Elhihetitek,hogy köpni-nyelni nem tudtam.Csak néztem rá mégis döbbenten.Tudom,hogy már az a kíméletlenül őszinte típus.Egyik csoporttársam - aki valószínüleg már nem fog járni - még hetekkel ezelőtt mondta,hogy úgy nézi a munkáimat,mintha kb.a Bibliát tartaná a kezében csillogó szemekkel.Mert,hogy az övét olyan kritikusan vizsgálja,hogy az már halálos....hm,hát tény,hogy elgondolkodtató.Mindenesetre mivel most van még másfél hetem se,készítek neki pár festményt,meg befejezek egy-két sulis munkát,aztán kezdjen velük,amit akar.Ha mázlim van,még szénrajzot is kap,amivel már egy ideje kísérletezik,hogy meg kellene próbálnom.Otthon van szenem,szóval lehet rajzolok neki egyet...meglepiként.Már csak azért is,hogy megnézzem,milyen fejet vág rá.Volt egy A3-as rajzom,amin úgy meglepődött,hogy faarccal csak megemelte a szemöldökét.Hát,azt látni kellett volna.....

Na,de.Hagylak titeket oldódni az ünnepi hangulatban.Még pár nap és Szilveszter,Újév!Ha addig nem jelentkeznék - amire nagyobb esély van,minthogy itt rontsam a levegőt -,akkor ezúton is kívánok Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Konyhafőnök 3.évad...de hamar vége lett!

Még a blog kezdetén volt egy Konyhafőnökös,de inkább az ország felkapott séfjéről - Bernáth Józsefről - egy bejegyzésem.Úgy voltam vele,most is kellene írnom,igaz már a sorozat - magától értetődőn 3.évad - elején kellett volna,csakhogy más kötött le jobban.Így maradt az évadzáró.Akkor lássuk is,mit sikerült összeszednem ezen röpke kikapcsolódást adó gasztro reality sorozatból...

Elég nyilvánvaló volt,ki nyeri meg a végén...annak ellenére,hogy nekem Robi és Márk voltak szimpatikusak.Bár,tudtam - illetve látszott -,hogy mindkettőnek olyan a jelleme,mellyel nehezen tudnának komolyan helytállni a nagy nyomás alatt egy étteremben.Ha nem is séfként,de Konyhafőnökként.


Mikes Márk

Sutka Robi

Természetes,hogy a zsűri igazságosan értékelte Sass Dani és Orbán Ági ételeit.Dani végig "katonásan pöpecen" - ahogy mondták - igyekezett bizonyítani,míg Ági a háziasszony stílusával nyugodtan,lazán kezelte a körülményeket.Így nem is volt kérdés,hogy végül ő nyeri meg.

Nem izgultam annyira,mint Domi és Mózes küzdelménél tavasszal,de ez sem volt rossz.Tovább is lehetett volna húzni,de ez most ilyenre sikeredett.Mindenesetre Ági megérdemelte a győzelmet.Minden tuljadonság megvan benne,amellyel még többet is elérhet a szakmában.Gratulálok neki! :)

Ági és Dani a finálé győztes pillanatában

Egyébként szerintem nem én vagyok az egyetlen,akinek feltűnt,hogy az ítészek ebben a szériában sokkal lazábbak voltak.Erre még az is rásegített,hogy sokat tapasztaltak az előző két évad alatt.Gondolom,a kritikák megtették pluszban a hatásukat...de jobb is ez így.Pierre és Zé hozták a szokásos formájukat,de a séf még lazább és kedvesebb lett.Nem egyszer segített jóval többet,mint amit láttunk tőle az előző évadok folyamán.Ez nem kis előrelépés.A legjobb jelenet akkor is a "Zsebséf" volt...felejthetetlen! :D

Bernáth József séf (Első recept könyve megjelent!)

Kíváncsian várom a 4.évadot,mivel a reklám alapján közeleg az is :) és remélhetőleg hosszabb epizód számmal ;)